Minden, ami baromfi!

                A HÁZITYÚK

 A házityúk a bankivatyúk háziasított változata, amely a fácánfélék családjába tartozik. Gazdaságilag a baromfikhoz sorolják őket.

Mind húsát, mind tojásait előszeretettel fogyasztják az emberek. Mára számos tyúkfajtát tenyésztettek ki.

 A hímivarú házityúkot kakasnak nevezik, az ivartalanított formája a kappan. A nőivarú házityúk a tojó. Kicsinye a csibe, a „kamasz”, növendék nőivarú házityúk a jérce vagy csirke. A tojásokon ülő tojó a kotlós.

A házityúk súlya 0,5–5–7 kg-ig terjedhet. A kakas rendszerint nehezebb a tojónál. A törpékhez az 500 és 1200 g körüli fajtákat sorolják. Megkülönböztetnek még közepes és nagy testű fajtákat.

A tyúkoknak egy különlegességük a tarajuk, melynek igen sokféle megjelenési formája lehet (egyszerű, rózsa, borsó, szarv, stb.). A kakasok taraja nagyobb, mint a tojóké. A csőr alatt egy bőrlebeny található, ami a taréjhoz hasonló szövetekből épül fel. A tyúkok nemi kétalakúságát erősíti még általában a kakasok legyezőszerű farktolla.

Csüdnek a láb tollmentes részét nevezik. Bár egyes fajtáknál ez is lehet tollas, például cochin vagy brahma melyeknél a tollazottság még az ujjakra is ráfut. A tyúkoknál három ujj előrenéz, a negyedik hátra. Egyes fajták különlegessége, hogy öt ujjuk van (például indiai selyemtyúk), ez esetben kettő néz hátra.

Az idős kakasok egy ún. „sarkantyúval” rendelkeznek, mely valamiféle fegyver szerepét tölti be támadásoknál. Ez a sarkantyú idős kakasoknál igen hosszúra és hegyesre nőhet.

 A tolltakarónak igen nagy a sokfélesége, egész sor színben és rajzolatban fordul elő. Vannak különleges tollképződmények is, mint például a selyem tyúkoknál vagy borzas, mint például a chabó tyúkfajtanál. Többnyire a kakas a díszesebb tollazatviselő. A tyúk rendszerint évente őszkor váltja a tollát (ez a vedlés, de valamelyik tyúk kotlás után is levedlik és új tollat növeszt). Az új őszi tollruhában a legszebb a tyúk és többek között ezért éppen télen vannak a baromfi kiállítások is. Itt fajtára jellemző leírások szerint értékelik és pontozzák a tyúkokat. Év közben főleg a kakas „taposása” alatt szenved a tojók tollazata. Némely csoportokban olykor teljesen kopasz hátú tojókat is meg lehet figyelni, ami a taposás eredménye. Amennyiben a tollazat a csüdig, ill. az ujjakig ér, szakmegnevezéssel „gatyának” hívják. Lehet még bóbitájuk, szakálluk is.

 A kakas jellegzetes „kikiriki” vagy „kukurikú” hangja a terület megjelölésére szolgál, és ezt kukorékolásnak hívják. Többnyire reggel, napfelkelte előtt kukorékol a kakas, dél körül és este. A kakaskukorékolást a rómaiak időmeghatározásra használták; ha meghallották a kukorékolást, azt jelentette, hogy pontosan éjfél és napfelkelte között jár az idő. A kotyogás minden ivarérett tyúk szokásos hangkibocsátása, sokféleképpen értelmezhető; az a figyelmeztető, fenyegető, csalogató, hívóhangja, de ezt használhatja a tojásrakás általi fájdalom hangjaként is, csak mindig egy kicsit más árnyalatban. Jellegzetesek a kotlós csibéiről gondoskodó hangkibocsátásai. Bizonyított, hogy a tojásban lévő csibék kikelésük előtt képesek egymással hang alapján kommunikálni, és így valamelyest beállítani az úgynevezett szinkronkelést, hogy nagyjából azonos időben kelljenek ki a tojásból.

 Természetes környezetükben a tyúkok magvakat, gilisztákat, csigákat, rovarokat, egereket fogyasztanak. A tyúkok táplálékkeresés közben nagyon figyelnek, szívesen tartózkodnak fedezékben gazdag környezetben. Mivel a tyúknak hiányzik a jó térlátása a megfelelő látási szög hiánya miatt, ezért kénytelen sétálás közben a fejét előre-hátra mozgatni és így feltérképezni a környezetét, mint a legtöbb madár. Gyomrukban vagy a begyükben apró kövek segítségével őrlik meg a táplálékot. Ürülékük az úgynevezett kloákán keresztül távozik.

 A kakasnak jellegzetes udvarlási viselkedése van, szabályosan táncikál a tojó előtt, miközben egyik szárnyával megérinti a földet, majd felugrik a tojó hátára. A kopuláció közben megfigyelhető, hogy a kakas csőrével a tojó fej- vagy nyaki tollazatába kapaszkodik.

 A házityúk évente 250 vagy akár több, mint 300 darab tojást képes produkálni, ha naponta elveszik előle a rakott tojást. Ha nem veszik el a tojást, akkor a legtöbb fajta nekiállna a kotlásnak. Bizonyos fajtáknál a kitenyésztésük során teljesen visszaszorították a kotlási hajlamukat. Néha előfordulhat (főleg azoknál, melyek maguk mesterségesen lettek keltetve), hogy a kotlást félbehagyják és leszállnak a fészekről. A keltetési idő normál esetben 21 nap.

A tojásrakásra remekül szolgál egy láda amit félig megtöltünk szalmával és ezt egy nyugott kissé sötét, árnyékolt helyre tesszük, mert a tyúkok szeretnek nyugalomban tojni. Egy fészekben több tyúk is tojhat, de ügyeljünk rá, hogy egyszerre csak egy tyúk legyen a ládában/fészekben.

 A tyúkok maximális élettartamáról viszonylag kevés megbízható adat áll rendelkezésre. Régi könyvekbenolyan adatok is olvashatók, miszerint az 50 évet is megérik, a valóságban azonban, a legtöbb jelentés szerint 5–7 évig élnek, kivételes esetekben 8–14 évig. A tojáshozamra kitenyésztett fajták rendszerint ennél is előbb elhullanak, mivel nagyobb mértékben aknázzák ki szervezetük energiáit, előbb legyengülnek. A második életévtől kezdve a tojáshozam minden esetben lényegesen visszaesik.

 A baromfipestis mellett, tetvek, láb rühösség, gombák, Escherichia coli által okozott betegségek is felléphetnek. Ezen kívül deformációk is előfordulhatnak, a szárny hiánya, amely örökletes. Kokcidiózis, egy hasmenéses megbetegedés. Marek, egy bénulási halálozás, mely gyakran csibéknél vagy fiatal növendékeknél fordul elő. Egy vész, melyet oltással kell orvosolni vagy megelőzni. Ez utóbbi olykor 100% pusztítást is okozhat.

ülőrudak

Egy pár tipp a mesterséges keltetéshez:

- Cak olyan tojásokat tegyünk a gépbe ami 7 napnál nem öregebb, ne legyen túl nagy és túl kics olyan 50 grammos tojásokból kb. 60 belefér de valószínű, hogy csak 20-40 csibe kel ki. Ne nagyon tapogassuk a tojásokat mert a tojáshéjjon keresztül apró lyukakon kapja a csibe a levegőt. Ameddig a tojásokat nem rakjuk a keltetőbe, addig 10-13 °C -os helységben tároljuk őket, ahol 60% -os relatív páratartalom van.

- A tojásokat oldarafektetve tegyük a gépbe, és minden nap meg kell fordítani a tojásokat, hogy a csibe ne ragadjon hozzá a tojáshéjhoz. Minden nap ugyanabban az órában próbáljuk megfordítani, tehát ha ma 16 órakor fordítottam meg akkor holnap is 16 órakor fogom megfordítani. Én úgy szoktam megjelőlni a tojásokat, hogy az egyik oldalára színesceruzávaval rajzolok egy borsméretű pöttyöt vagy kört és így egyszer a pöttyös másnap pedig a sima oldalára fordítom. 

A keltetés elkezdésétől eltelt idő (napok): A pattogzás kezdete: 19. nap

                                                                  A kikelés kezdete: 20. nap

                                                                  Nagyrészű kikelés: 20-21. nap

                                                                  A kikelés vége: 21-23. nap

További tanácsok:

- A keltető helység átlaghőmérséklete 18-20 °C legyen.

- A keltető helységben a levegő páratartalma 70% körül mozogjon és biztosítani kell a friss levegő utánpótlását is.

- A keltetőgépet a faltól legalább 30 cm-s távolságra kell elhelyezni és nem tanácsos a földre tenni vagy olyan helyre aholsüt a nap mindenképp a lakásban egy asztalon legyen és a keltető hőmérséglet kijelzőjének 38.5- 39.5 fokot kell mutatni, de ha ennél hidegebb akkor kötelező letakarni egy védőköpennyel, vagy takaróval, szabadon hagyva a készülék szellőző nyílását és az elektronikus modulust.

- Tilos a keltetőgépet olyan helységekben használni, vagy tartani, amelyben - akár kis koncentrációban is, vegyi mérgező, toxius vagy gyúlékony anyagok találhatók, mert az ilyen anyagok negatív hatással vannak az embrió fejlődésére.

- Tilos a keltetőt olyan helységben használni, ahol fennál a veszélye, hogy vízcseppek, vagy más anyagok fröcskölődjenek rá.

- A keltetőgép áramellátásához nem szabad hibás csatlakozót vagy hosszabítót, sem improvizációkat használni.

- A tojások berakása előtt mégegyszer fertőtlenítení kell a keltetőgépet.

- A tojások élénk és fiatal (legfeljebb két éves) szárnyasoktól származzanak.

- A tojások föltétlenül legyenek megtermékenyítve, ehez egy darab szaporodásra alkalmas kakas szükséges legfeljebb 15 tojótyúkhoz a könnyűfajtáknál és legfeljebb 10 tojótyúkhoz a nehézfajtáknál.

- A tojások legyenek normális formájúak, ne használjunk gömbölyű, vagy túl hosszúkás tojást.

 - A tojás héja eleve legyen tiszta, matt és sima- a tojáshéj legyen megfelelő vastagságú. A kiválasztott tojásokat semmilyen formában sem szabad megmosni, megtörülni, zsírtalanítani, vagy bekenni.

- Nem szabad törött, vagy repedt, hullámos, övezett vagy szorításos héjú tojásokat használni- ezek nagy kockázatot hordoznak a keltetés során.  

Kikelés után:

- Várjuk meg amíg a csibék telljesen felszáradnak. Felszáradás után adjunk nekik: alacson ,kicsi edénybe amit a csibe is fölér langyos vizet és apróra, tényleg nagyon apróra tört főtt tojást.

- A 2-3. napon bevezetjük az étlapukra a száraz őrőlt gabonát, és a kálciumban gazdag ásványi takarmányt. 1 hónapos korukig kapják az apróratört tojást.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat