HÁZILÚD
A házilúd az egyik legrégebben háziasított baromfi. Az európai fajtákat a nyári lúd, az ázsiaiakat és amerikaiakat a bütykös lúd háziasításával hozták létre. A lúd szinonímája a közismert liba elnevezés.
Ludakat már a legrégibb ókorban tenyésztettek, így például:
Az ismert legenda szerint Rómát egy alkalommal a capitoliumi ludak mentették meg, gágogásukkal figyelmeztetve a védőket a lopakodva közeledő ellenségre.
Valószínűleg a rómaiak terjesztették el Európa nagy részén, így a Kárpát-medencében is – olyan sikerrel, hogy Germániából rendszeresen nagy lúdcsapatokat hajtottak lábon Rómába.
A nőivarú ludat tojónak, a hímet gúnárnak nevezzük.
Életkor szerint:
A hasznosítás jellege szerint lehet:
A hasznosítási iránynak megfelelően nevelt, többnyire töméssel hizlalt lúd. Mivel a máj mérete a genetikai adottságokon túl számos környezeti tényezőtől függ, fontos szempont:
Nevelésekor a fő cél a máj parenchima állományának fejlesztése, a zsírfelvevő képesség növelése; ehhez a vastagabb nyelőcsövű fajták alkalmasabbak. Az idősebb állatok hizlalásának átlagos ideje 24–26 nap, a fiataloké 10–18 nap.
PECSENYELÚD:
Hét-nyolchetes koráig intenzív technológiával nevelt állat. Az első vedlés (9 hetes kor) előtt értékesítik; élő tömege 8 hetesen több mint 4 kg, tollazata ép, fehér, érett, géppel kopasztható. Testét 1-4 mm vastag zsírréteg fedi, a bőre sárga.
Teste jól alkalmazkodik a vízi életmódhoz. Feje és a lába a kacsáéhoz hasonló, de csőre nem olyan lapos, mint a kacsáé, így kevésbé tudja kiszűrni a vízből a természetes táplálékot. Lábujjait úszóhártya köti össze. Csőrén az alsó és a felső káva vége is éles, hogy tőben le tudja csípni a legelő füvét.
Tollazata egyszerű, dús, tömött, a hason és a mellen a fedőtollak alatt sűrű pihetollak nőnek.
Nem túl jól úszik, nem szeret hosszabb ideig a mély vízben maradni.
A vadlúdtól szigorúan szezonális jellegű tojástermelést örökölt; ezt a nemesítők egyes fajtáknál erősen megváltoztatták, így a háziasított fajták tojóképessége nagyon különböző. A parlagi jellegű fajták kevéssé szaporák. A nemesített fajták egy része (kínai hattyú-lúd, kubáni lúd, rajnai lúd, olasz lúd) három hónapos megszakításokkal akár egész évben tojhat. Mivel a lúd viszonylag keveset tojik, a fajták megválasztásakor termékenység fontos szempont.
A növendék ludat először 9–10 hetes korában tépik, ilyenkor már többnyire nehezebb 4 kg-nál. A második tépés ez után 7 héttel esedékes.
Sok országnak megvan a maga parlagi lúdja, amit a tenyésztők más- és másképpen igyekeznek javítani, nemesíteni.
Oroszország lúdtenyésztése a világháború előtt nagy szerepet játszott Európa baromfikereskedelmében. Orosz lúdfajta kettő is van:
Házilúd.
Házilúd közelről.
Házilúd tömés közben.